|
A Nagy János Trio 2002-ben két új taggal bővült. Talán helyesebb a megfogalmazás, hogy Szerényi Béla, Kóta Judit és Nagy János közös munkájába részt vett a trio is. Az együttes elsősorban református énekeket dolgoz fel a népzene és a jazz ötvözésével. Igen érdekes, izgalmas hangzások szólalnak meg, s nagy szerepe van ebben a tekerőnek és a népi éneknek.
„A zene Isten ajándéka, ha pedig az, akkor az Ő dicsőségére kell vele élnünk.” (Kálvin János) Ezzel nem azt mondom, hogy csak vallásos tárgyú lehet, de olyannak kellene lennie, ami a „fantáziát nem égeti, hanem táplálja, nem lenyűgözi, hanem felszabadítja a magasba és nyugtató, hűs érintésére a lélek legnemesebb erőforrásai fakadnak fel.” (Makkai Sándor) Az egyházi ének igehirdetés, melyben a gyülekezet önmagának prédikál, az Igét visszhangozza és róla tesz személyes, közös bizonyságot. Imádság is. Ebben az értelemben felelet Isten hívására. A gyülekezet részéről több aktivitást tesz lehetővé, mint a lelkész után mondott imádság, és személyesebb hangú, nagyobb érzelmi mélységű, mint ha csak szóval mondanánk. Hitvallásszerű is egyben. Ez az Igéhez való alkalmazkodás természetes következménye, mert minden egyház rendszerbe foglalja tanítását a megismert és hitben elfogadott igazságról. A hitvallás egyéniséget teremt, karaktert formál.
Úgy gondoltam én kétféleképp tehetek azért, hogy a gyülekezeti éneklés szebb és jobb legyen. Az egyik módja a kántorkodás, a gyülekezeti éneklés vezetése. A budapesti Pestszentlőrinc - Ganzkertvárosi Egyházközségben ahol immár 12 éve kántorkodom, a lelkész Németh Pál segítségével és munkájával együtt sikerült elérni, hogy az énekek teljes terjedelmükben szólaljanak meg az istentiszteleten egyenletes tempóban, ritmusban. Ez azért is szép eredmény, mert a gyülekezetben főleg idős emberek vannak, fiatalok alig.
A másik mód számomra, hogy mint zeneszerző olyan dalokat komponálok amikkel újra felhívom a figyelmet a református egyházi énekekre, a bennük rejlő szépségre, a szövegek el nem évülő tartalmára. Ezért választottam úgy, hogy feldolgozásokat írok. Megpróbáltam olyan zenei szövetet létrehozni amely a jazz, a klasszikus és a népzene egyfajta ötvözete de igyekeztem mindezt alárendelni az eredeti dallamnak és szövegnek. Próbáltam elkerülni minden olyan fordulatot, zenei megoldást ami a popzenéből ered, nehogy trójai falóvá váljék az egyébként jószándékkal íródott alkotás. A művészet elsősorban a fantáziához, az érzelmekhez szól, s azon keresztül hat az értelemre és akaratra. Ezért nem tartanám kívánatosnak, ha az első két harmónia megszólalásakor egy könnyűzenei sláger csengene vissza a hallgatók fülébe, s így lopakodna be az az anyagias, világi gondolkodásmód amit azok képviselnek.
Ezek az alkotások a népművészetben gyökereztek, valahol az ősidőkben, de születésük pillanatában kifejezetten kortárs művek voltak! Egyetemességük éppen abban rejlik, hogy a sok évszázados – évezredes –, népünk lelkében érlelt motívumok formálták ôket. Kortárs zene volt tehát születése pillanatában, és az is kell maradjon napjainkban is, mert ebben tud megmutatkozni igazán a hit ereje.
A műsorban elhangzó dalok megragadó szépsége abban fejeződik ki, amit Krisztus értünk tett életével, halálával és feltámadásával, amint keresztyén voltunknak nem az a csodája és az öröme, amit mi teszünk, vagy tehetünk, hanem az, amit Isten tett érettünk.
„Annak okáért tehát nem azé, aki akarja, sem nem azé, aki fut, hanem a könyörülő Istené.”
Szerényi Béla - tekerőlant
Kóta Judit - ének
Nagy János Trió |
